2010. szeptember 29., szerda

2010. szeptember 26., vasárnap

Őszi hálaadás Anyának, tanévnyitó Apának

Délelőtt Anya templomba biciklizik. Ez AZ ÜNNEP számára Aba születése óta.
Délután Apa teológiai évnyitón.

2010. szeptember 25., szombat

Rékát ünnepeljük

Rékának hétfőn lesz a szülinapja, mára meghívtuk hozzánk vacsorára. Apa ötlete valósul meg:
A háttérben Aba fűzi a "csak vinetát", Ákos és Orsi diót törnek.
Előtérben sül a vacsi.
Az ünnepelt elmélyül ajándékkönyvében. Ez is volt a célunk: lazítani.
Kérek még husit, de sok kecsappal!
A sütiket még kint esszük, de sötétedéskor az ősz beterel minket a nappaliba.
Ákos ragasztásos kompozicióval köszönti Rékát, Aba nonfiguratív rajzzal: Isten éltessen, keresztmama!

Részleges visszajelzés

Csütörtökön délelőtt beszéltem a rezidens orvosnővel telefonon: eddigi eredmények alapján Ákos se laktózra, se glukózra nem érzékeny. Pénteken délben a doktor úr ugyanezt megerősítette, kiadta Ákos papírjait. Még egy eredményt kell megvárnunk, 10 nap múlva újabb találkozás vele, akkor összegzi és kiértékeli az eredményeket.

2010. szeptember 22., szerda

Szeptemberi napsütés

Délután az oviudvaron játszanak a gyerekek. Apa és Anya itt találkoznak, innen biciklizik haza a család: elől gurul Anya, utána Ákos, követi Apa és Aba. Mókuslak Abával:

Ákos kivizsgáláson

Körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött: néha, mikor tejet vagy édeset eszik, azonnal szalad a vécére. Ilyenkor kirobbanó a széklete. Nem minden tej/cukor evéskor. Viszont elégszer ahhoz, hogy zavaró legyen és elgondolkoztasson. Rég tervezzük: a laktóz és a glukóz érzékenységet tesztelni kellene.
Előzetes megbeszélés után (Batiz Attila - mókusapuka - orvos segített) reggel étlen/szomjan indultunk a III-as gyermekkorházba, 8-kor kezünkben a Kati által kiállított küldőcédulával vártuk már irodája előtt a doktor urat.
9 óra után valamivel bent voltunk a rendelőben, ahol, miután Farcău doktor úr apró részletekbe menően megtudta Ákos étkezési, alvási szokásait, megvizsgálta a megszeppent Ákost, megnyomkodta, meghallgatta. Közben elmondta, hogy egészségesnek látja a gyerkőcök és mivel ez a tünet (krónikus hasmenés) nem társult soha lázzal vagy egyéb rendellenességgel, ő már eleve irritált bélszindrómára gyanakszik. Ebben a mellette ülő rezidens orvosnő is egyetértett. Főleg akkor kapta fel a fejét, amikor megtudta, hogy nekem is az volt tavaly májusban, és hogy Apa sokmindenre allergiás .
Ákos hozzám bújt, úgy hallgatta tovább az értekezést.
Költöztünk az utóbbi évben? - első kérdés.
Szereti az ovit? Érte-e valami baleset, trauma?
- ezekkel a kérdésekkel próbálta az IBS-t alátámasztani, mert hangsúlyozta, hogy ő erre gyanakszik.
10-kor felmentünk az emeletre, ahol egy kórterembe kellett várnunk, hogy szólítsanak véranalízisre. A fülledt levegőjű kórteremben 6 anyuka, 7 gyerek (felszakadozott köhögések) ült az ágyakon, az ágyak között alig egy közlekedésnyi hely. Egy ideig álltunk az ajtóban, aztán a kagyló melletti kicsi helyen, de végül kimentünk a folyosóra, gondoltunk, inkább ott várakozunk. Ránk szóltak, hogy nem szabad kint állingálni, menjünk vissza. Visszamentünk. Egy magyar anyuka intett, üljünk az ő ágya végére. Beszélgettünk, telt az idő. Ákos még nem evett, nem ivott. Vajon hívnak, szólnak? Kimentem, megkérdeztem. Üljek, várjak nyugodtan. Alig csuktam be a "kórtermünk" ajtaját, máris jöttek, hogy "Juhos" gyerek a soros. A kis rendelőben lefektették Ákost, jobb karját kinyújtva kellett tartsa és a kézfejébe szúrták a vastagnak tűnő tűt, várták, hogy csepegjen a vére az előkészített 3 üvegbe. (Visszaköszönt bennem a pont 3 évvel ezelőtti sok Aba-vérvétel és nagyot nyeltem). Túl lassan csepegett vére, türelmetlenkedtek a nővérek, panaszkodtak, hogy mennyi dolguk van. Ákosnak fájt, mert a tűt forgatták, nyomták, hogy könnyebben folyjon a vér. Nem folyt. Figyelemelterelés: Ákossal felevenítettük a balatoni nyaralás egyik momentumát, azt, amikor eltűnt a gumicsónak egyik evezője és megijedtünk. Mit fog szólni a házigazda, aki csak az unokái kedvéért szokta lehozni a padlásról a csónakot? És értünk. Mi lesz, ha nem kerül meg az evező? Aztán megtaláltuk. Ákos emlékezett, hogy a seprűt elsodorta a víz a szomszéd mólójára.
Ekkor már a karjában keresték a vénát, ezúttal eltalálták, ömlött a vére, a földön tócsa vöröslött már, mire megtelt a harmadik üveg is. Sírt.
Visszaküldtek, hogy várjunk még. 5 perc után újra vért vettek, ezúttal az ujjbegyéből: vércukorszint mérés. Egy tasak 35g-nyi fehér port adtak át, hogy oldjam fel 2 deci vízben, igya meg Ákos, rá egy fél órára újra jelentkezzünk vérvételre. Kértem szépen poharat. Nincs, oldjam meg valahogy. Arra gondoltam, hogy veszek lent a kávéautomatában magamnak egy teát, az a pohár megfelel majd. A kórterembe léptem előtte, a magyar nő nekem adta a saját műanyag poharát. Kimostam szappannal és forró vízzel, abba feloldottam a fehér laktózport, a szomjas és éhes Ákos szó nélkül megitta. Fél óránként mentünk ujjbegyszúrásra, ez már nem volt gond Ákosnak, bátran tartotta ujját. Összesen 5-ször, az utolsó délben 1 órakor volt.
Szegény Aba! - sóhajtott egyik ilyen szünetben - Mit is csinál egyedül az oviban?
Egyik szünetben ultrahang vizsgálatra várakoztunk, de mire sorra kerültünk, pont letelt a félóránk, vissza kellett lépcsőznünk az ujjbegyszúrásra. A következő szünetben nagyon alaposan (majdnem egy fél óra) megvizsgálták Ákost. Fel-fel kacagott a csiklandozó, zselével bekent hasán mozgó mütyür érintésére. Először egy rezidens orvosnő, majd egy orvos csúsztatta végig máján, veséjén, vékonybelén a kétféle ultrahangkart. Azt kétszer is megkérdezték, - pozitív választ várva - hogy volt-e legutóbb valami fertőzése.
Kilépésünk után 5 perccel, kezembe nyomták a leírást. Felszaladtunk szúrásra, majd le az udvarra. Itt lehetett tanulmányozni a papírokat. És fényképezni.
Nusit ovisebédidőben hívtam, megnyugtatott, hogy az ebédet félreteszik Ákosnak.
Utolsó szuri után boldogan szaladtunk a trolimegállóba, oviba. Otthagytam a fáradt Ákost, Nusi és Ildikó átvették, ölelték, meséltették, etették.
Esti mese után Ákos sóhajtozik:
- Ez volt a legrosszabb nap!

- Igen... - bólint Anya egyetértően a fenti eseményekre gondolva.
- Mert nem biciklivel mentem oviba! - sóhajtozik tovább Ákombákom.

2010. szeptember 21., kedd

De jó itthon!

Hazabiciklizés után kerti program: összeszedjük a diót, a lehullott gyümölcsöket, takarítjuk azt kerítés melletti területet, ahova Apa fészert szeretne építeni. Ákos komoly metszőtevékenysége nélkülözhetetlen.

Ö

Ákos: - Kell böfögni, csak nem jön.
Aba: - Akkor azt jelenti, hogy nemkell böfögni!

2010. szeptember 20., hétfő

Indul a mókustanév

Reggel 7 óra 10 perckor Ákos és Anya kigurulnak a kapun, gyér forgalomban le a Balassa utcán, keresztezik a Deák Ferenc utcát, majd végig a Bolyai utcán, ráfordulnak a Dávid Ferenc utcára, s máris az "új"ovi kapuja előtt parkolnak. Ákos büszkén köti le biciklijét az új (Apa régi) biciklilezárójával.
Csak a kezem fázik! (Azóta előkerült a biciklikesztyű.)
Az oviban Ákos boldogan leltározza szekrénykéjét. Minden mókusnak jel a szekrénykén. Ákos jele a zongora. Abáé a színes kisvonat. Szekrényeik egymás alatt vannak.
Aba Apával gurul le fél 9-re. Piros pontos nap a mai:
A nap várva várt momentuma: együtt biciklizünk haza délután 5-kor. Indulás az ovi udvaráról:
Ezennel megkezdődött Aba második, Ákos utolsó (ötödik) ovis tanéve.

Fenyegetés

Aba mérges:
- Ákos, megfoglak és kidoblak a világegyetembe!

2010. szeptember 19., vasárnap

Aba alvótársai

Abának nincs stabil alvómacija. Samu annak indult, de Aba az egynapi szerelem után valósággal dobja kegyvesztettjeit, újakért kezd teljes erőbedobással rajongani. Ma este tömegnyomor:
Ákos Józsikájával alszik 0 hónapos kora óta. Minden éjszaka.

N'Apunak festmények szülinapra

Ákos-mű:
Aba-mű:

2010. szeptember 18., szombat

Pizsamaosztás előtt buli

Kiszállás

Reggel Orsi azzal a kéréssel hívott telefonon, aludjanak ott a fiúk. Aba nyomban beleegyezett, Ákos még gondolkodási időt kért. Délután átmentünk, ott Ákos is az táborozás mellett döntött.
Buliztak, majd pizsi-osztás tornával.

"Ibolya"

Nagyapa átkiabál a másik szobába Nagyinak:
- Milyen konyhagépet akarok megvenni neked meglepetésnek a szülinapodra?

2010. szeptember 17., péntek

Heti hírek:

A héten nem kezdődött meg az ovi, mert tatarozták a mókustermet is. Egész héten a fiúk a Teológián nyaraltak egy hetet: Nagyi finomakat főzött nekik, Nagyapa mesélt, bicikliztek, játszottak.
Megkezdődött Ákos zongoraórázása is, ezúttal hetente kétszer fél óra. Kis szünidő után még jobban megkedvelte a zongorázást.
Anya elkezdte az aktív sulizást: heti 21 óra, gyűlések, készülések. Mamu biciklijével repült minden reggel le a suliba. (Egy reggel le is repült róla leszállás helyett, az ülésbe beakadt esőkabát miatt.)
Apát előléptették a mókusszülők bizottságának elnökévé.

Pezsgő-fürdő

2010. szeptember 13., hétfő

Ákos viccet mond

Egy járókelő megkérdi az undok kismalactól:
- Ez a Deák Ferenc utca?
- Nem! Ez az én cuccom!

Aba beszorult

Túl közel volt az etetőszék az asztalhoz, amikor vacsora végén ki akart mászni:
- Jaj, beszorultam! Hívjátok Róbert Gidát!

Aba és az alvás

- Én nem akarok aludni!
- Miért?
- Mert olyan unalmas...

Aba kitalált meséje:

Babócai Nagyapa vándorol. Társai kísérik. Két süni: Baci és Vletni; az egy lábon ugráló kék macska, Lettöman; két kisegér: Dzseribő és fia, Jetti. Babócai Nagyapának nincs otthona, nincs családja, de ő mindenütt lakik. Amikor elfárad, a Kék Ágyban alszik. A társai az ágy alatt. Hosszú kabátja van, zsebében egy kulcs, ami vízből van.

Ákos illusztrációja.
Kép hozzáadása

Évnyitó

Reggel Ákos és Anya évnyitóra sietettek. Ákos kíváncsi, milyen a most már öregmókus Kristófnak, Annának és Hangának az első iskolanap. Az igazi elválást tőlük ma érzékeli.
Judi fent a karzatban figyeli a másodikos Teklust és a nyolcadikos Sárát.
Réka itt bal oldalt piros kabátban várja a zászló után bevonuló újakat: elsősök, ötödikesek (Orsi), kilencedikesek.
Elsősök:
Orsi ötödikes:
Új kép: Orsi matektanárnőjével.
Ildiéknek is kezdet: Zsuzsi itt marad Kolozsváron a kollégiumban.

2010. szeptember 12., vasárnap

Réka-vacsi előtt

Aba és az iskolarendszer

A Honvéd utcai stop-lámpánál Anya mutatja:
- Ez a hallássérültek iskolája, ide járnak a süket gyerekek. És szembe, abba járnak a vak gyerekek.
Kicsit később Aba kérdi:
- Anya, és a buta gyerekek hova járnak?

Kezdődik az iskola

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Példabeszédek könyve)

2010. szeptember 11., szombat

Tegnapi borozgatás

Ma reggel Béluval indult Mamu és N'Apu Segesvárra.
A héten Apa Neptunozott, Anya gyűlésezett, sulizott, így Ákos és Aba a nap nagy részét Mamuékkal töltötte, többek között a kétszeres szülinapozást készítették elő.
Lazítás bor mellett:

2010. szeptember 10., péntek

2010. szeptember 8., szerda

Három!

- Aba, hány éves vagy?
- Kettő - vágja rá határozottan
- Tegnapelőtt három lettél...
- Igen, igen... DE MA IS három vagyok?

2010. szeptember 7., kedd

Aba és Orsi közös szülinapja

Orsi 11 évet töltött augusztus végén, Németországban ünnepelték. Aba ma tölti 3. életévét, ezért ma közös szülinapot rendeztünk.
Kerti parti.
Kávéasztali dilemma.
A svédasztalnál kanyarog a sor:
Réka különlegességet készített:
Az útmutatást követők:
Bélu villámmal ajándékozta meg Abát:
Megjöttek Teklusék!
Emeletes zaba.
Érkeznek a torták:
Orsi és Aba összes nagyszülője: